Közönséges fali gyík

Reptilia → Squamata → Lacertidae → Podarcis → Podarcis muralis

Sgrigua

A közönséges fali gyík ( Podarcis muralis ) viszonylag karcsú és lapos testalkatú, ami tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy fürgén mozogjon repedésekben és függőleges felületeken.

A kifejlett egyedek általában elérik a 15 cm-t, míg a legnagyobb példányok meghaladhatják a 20 cm-t is, beleértve a hosszú farkat, amely gyakran kétszerese a test hosszának.

A hát színe rendkívül változatos: a szürkétől a barnáig terjedhet, néha zöldes árnyalatokkal, valamint különféle sötét csíkokkal és hálós mintázatokkal, amelyek minden egyedet egyedivé tesznek.

A hímeknél a fej arányosan nagyobbá válik, a színe élénkebb, olykor vöröses vagy narancssárga tónusokkal, különösen a párzási időszakban.

A has szinte mindig fehéres vagy sárgás, elszórt sötét foltokkal, amelyek segítenek álcázni az állatot a környezet fény-árnyék mozaikjában.

A meleg hónapokban nagyon aktív; tavasszal a hímek gyakran hallhatók, amint testtartásukkal és mozgásukkal vetélkednek a legjobb területekért és nőstényekért.

Ez a faj az egyik legelterjedtebb gyíkfaj Nyugat-Liguriában és Savona megyében, a tengerszinttől egészen mintegy 1 400 m-ig, például a Monte Beigua lejtőin is megtalálható.

Megtelepedett a Gallinara és Bergeggi szigeteken is.

Elterjedési területén a közönséges fali gyík nagyfokú ökológiai alkalmazkodóképességet mutat, akár városi és ember által befolyásolt környezetekhez is képes igazodni.

A közönséges fali gyík elsősorban köves, napos élőhelyeket kedvel: száraz kőfalakat, sziklákat, törmeléklejtőket, erdőszegélyeket és útmenti területeket, de nem ritka, hogy réteken, gazdasági épületek falain vagy akár városokban is előfordul.

Az élőhelyválasztás láthatóan a biztonságos búvóhelyek és a hőszabályozásra alkalmas felületek jelenlététől függ, gyakran váltakozva olyan tisztásokkal, ahol a gyík napozhat a legaktívabb időszakokban.

Ez a gyík tipikusan nappali életmódot folytat, és éves ciklusaiban is jelentős alkalmazkodóképességet mutat: téli nyugalmi időszaka általában novembertől márciusig tart, de melegebb vagy védettebb helyeken nem ritka, hogy télen is aktív egyedeket látni.

A telelés után kezdődik a szaporodási időszak, amely tavasz nagy részén és a nyár elején is folytatódik.

A nőstények évente 1–3 alkalommal raknak tojásokat, egy fészekaljban 5–10 tojás található, amelyek körülbelül 2–3 hónap alatt kelnek ki.

A fiatalok születésüktől fogva önállóak, és körülbelül két év alatt érik el az ivarérettséget.

Napos napokon a faj fáradhatatlanul szabályozza testhőmérsékletét, gondosan választva ki a meleg napozóhelyeket, ahonnan szükség esetén gyorsan eltűnhet.

Lényegében rovarevő, a közönséges fali gyík tápláléka számos apró gerinctelenből áll: rovarokból, pókokból és egyéb ízeltlábúakból, amelyeket gyors portyákkal kap el a növényzet között vagy a meleg köveken.

Számos ragadozó veszélyezteti a közönséges fali gyíkot, köztük kígyók ( Hierophis viridiflavus , Coronella austriaca , Natrix helvetica , Malpolon monspessulanus ), madarak, valamint kis- és közepes termetű emlősök, például a sün (Erinaceus europaeus) és a menyét (Mustela nivalis).

Annak ellenére, hogy mozgékony és gyors, a faj fennmaradását veszélyeztetheti az élőhelyek feldarabolódása, amelyet az urbanizáció és a közúti forgalom okoz.

Mint sok más gyík, a közönséges fali gyík is rendkívüli képességgel rendelkezik: képes leválasztani farka végét (autotómia), ha veszély fenyegeti, így eltereli a ragadozó figyelmét, és értékes időt nyer a meneküléshez.

A farok néhány hónap alatt visszanő, bár általában rövidebb és eltérő színű, mint az eredeti.