Nyugati zöld levelibéka

Reptilia → Squamata → Colubridae → Hierophis → Hierophis viridiflavus

Bissa neigra, Serpente frusta

A Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) Liguria egyik legelterjedtebb és legkönnyebben felismerhető siklóféléje, amely robusztus, ugyanakkor karcsú testalkatáról ismert.

A kifejlett példányok jelentős méreteket érhetnek el: a hímek teljes hossza elérheti a 150–160 cm-t, míg a nőstények, amelyek általában kisebbek és zömökebbek, ritkán haladják meg a 120–130 cm-t.

Teste rendkívül karcsú, farka hosszú és vékony, feje megnyúlt és jól elkülönül a nyaktól, nagy, kerek pupillájú szemekkel, amelyek élénk és éber tekintetet kölcsönöznek az állatnak.

Pikkelyei simák, ami sajátos fényt ad a kígyónak.

A fiatal példányok színe inkább szürke vagy barna, hátukon és oldalukon egyenletesen eloszló sötét foltokkal.

A felnőtteknél két fő fenotípus különböztethető meg: a tipikus sárgászöld alapszínű, sűrű fekete foltokkal márványos mintázatot alkotó forma, valamint az úgynevezett „carbonaria” forma, amely túlnyomórészt fekete vagy sötét, és bizonyos területeken gyakoribb.

A hasoldal mindig világos, sárgás vagy fehéres.

A Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) Savona tartomány és Nyugat-Liguria egyik leggyakoribb és legszélesebb körben elterjedt faja, amely a tengerszinttől egészen mintegy 1 500 m-es magasságig megtalálható.

A faj minden megfelelő élőhelyet képes meghódítani, de nagyobb egyedsűrűséget mutat a belső dombvidéki területeken, mint a szigorúan parti zónákban, ahol az elterjedést befolyásolhatja a Montpellier-i kígyó ( Malpolon monspessulanus ) jelenléte.

Széles körű alkalmazkodóképességének köszönhetően a faj még az ember által erősen átalakított területeken is megjelenik, így mezőgazdasági és városi környezetben egyaránt megfigyelhető.

A Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) jelentős környezeti plaszticitást mutat, és számos élőhelyet képes meghódítani:

• Sziklás területek és száraz kőfalak, amelyek menedéket és táplálékszerzési lehetőséget kínálnak
• Erdőszélek, tisztások, cserjések és rétek
• Hagyományos mezőgazdasági területek (szőlőültetvények, olajfaligetek, veteményesek)
• Periurbánus környezetek, mint kertek, városi parkok, romok és régi épületek

A kedvező mikroélőhelyek, például kőfalak vagy fahalmok jelenléte létfontosságú a hőszabályozás és a vedlés alatti védelem szempontjából.

Szigorúan nappali életmódot folytató faj, a Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) márciusban, a hőmérséklet emelkedésével válik aktívvá, és egészen október végéig tevékeny marad.

Mozgás közben gyorsasága és fürgesége figyelemre méltó, valamint kiválóan képes fára, falakra és növényzetre felmászni.

A hímek területvédő viselkedést mutatnak, és a párzási időszakban rituális küzdelmekbe is bocsátkozhatnak.

A szaporodás tavasszal, a téli hibernációt követően történik; a párzást 5–15 tojás lerakása követi június és július folyamán, jól felmelegedő, védett helyeken.

A kikelés augusztus és szeptember között zajlik, a fiatalok pedig azonnal önállóak.

Ivarérettségüket körülbelül 3–4 éves korban érik el.

A Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) tápláléka változatos, és az életkorral módosul:

• A fiatalok főként gyíkokat (Podarcis spp.) vagy más kisebb gyíkokat, illetve nagyobb gerincteleneket, például egyenesszárnyúakat vagy bogarakat fogyasztanak.
• A felnőttek fő zsákmányai a nagyobb gyíkok, például a nyugati zöld gyík ( Lacerta bilineata ), más kígyók – alkalmanként még a rákosi vipera ( Vipera aspis ) fiatal példányai is –, kisemlősök, mint egerek és pockok, madárfiókák, ritkábban pedig kétéltűek is.

Ez a széles étrend kiemeli szerepét a helyi ökoszisztémák csúcsragadozójaként, hozzájárulva a rágcsálók természetes szabályozásához és az ökológiai egyensúly fenntartásához.

A Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) számos veszéllyel néz szembe a Savona és Liguria régióban:

• Gázolás közúti átkelés során
• Közvetlen üldözés babonák és téves információk miatt
• Élőhelyek pusztulása és feldarabolódása a mezőgazdaság elhagyása vagy a fokozódó urbanizáció következtében
• Intenzív növényvédőszer-használat, amely a zsákmányállatok csökkenését és közvetett mérgezési kockázatot okoz
• Ragadozó madarak, például a kígyászsas (Circaetus gallicus), földi ragadozó emlősök (róka és nyuszt), vaddisznó és házimacska természetes prédálása.

A Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) kiváló hőszabályozó, és speciális védekező viselkedésekkel rendelkezik: veszély esetén aktívan reagál, felemeli testének elülső részét és harapással próbál védekezni – fogazata nem mérgező, de az erős izomzat miatt a harapás fájdalmas lehet.

Jó úszó, de ritkán távolodik el a szárazföldi rejtekhelyektől.

Ez a faj kulcsszerepet tölt be a helyi táplálékhálózatban, ragadozóként és más állatok táplálékaként egyaránt, és ott, ahol sok populációja él, a jó környezeti állapot indikátorának tekinthető.

Éppen ökológiai jelentősége miatt a Nyugati zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ) védett olasz és regionális jogszabályok által: tilos az egyedek elpusztítása, a tojások eltávolítása vagy a szaporodóhelyek megváltoztatása.

Az emberre ártalmatlan faj védelmét szolgálja a száraz kőfalak megőrzése, az élőhelyek átmeneti zónáinak fenntartása, valamint az észlelések jelentése az illetékes hatóságoknak.