Lacerta bilineata
Reptilia → Squamata → Lacertidae → Lacerta → Lacerta bilineata
Laiò, Sgurbia, Lajö, Leirö, Lagö, Angö
A nyugati zöld gyík ( Lacerta bilineata ) elegáns, közepes-nagy termetű gyík, általában 30–45 cm hosszú, amelyből a hosszú, elvékonyodó farok a teljes testhossz mintegy kétharmadát teszi ki.
Teste karcsú, feje robusztus, de viszonylag kicsi, két jól látható dobhártyával.
A hímek hátának uralkodó színe élénkzöld, melyet fekete vagy barna pettyek és halvány sárga vagy bézs árnyalatok díszítenek, míg a nőstények teljesen zöldek, barnák vagy mindkét színváltozatot mutathatják.
A hímek torka a párzási időszakban intenzív kékre vált, ami a nemi érettség egyértelmű jele.
A fiatal egyedek ezzel szemben barnás színűek, és születéskor mindössze 3–6 cm hosszúak.
Ezek a színváltozatok, az ügyességgel és gyorsasággal párosulva, különösen alkalmazkodóvá teszik ezt a fajt, és nehezen összetéveszthetővé a helyi gyíkfajokkal.
A nyugati zöld gyík Délnyugat-Európában terjedt el, így megtalálható Spanyolországban, Franciaországban és Olaszország nagy részén.
Liguriában, különösen Savona megyében és Nyugat-Liguriában, gyakran találkozhatunk vele a tengerszinttől egészen 1 000 m-es magasságig.
Látszólagos hiánya egyes településeken valószínűleg inkább a szisztematikus felmérések hiányának, mintsem elterjedési korlátainak tudható be.
A nyugati zöld gyík rendkívüli ökológiai alkalmazkodóképességének köszönhetően számos élőhelyen előfordul: lombos erdőkben, sövényekben és szederbokrok között, cserjésekben, nedves réteken, mezőgazdasági területeken, romokban és tisztásokon.
Előnyben részesíti azonban a sűrű cserjés növényzettel borított területeket, ahol alacsony ágak vagy sűrű növényzet között talál menedéket, ritkán távolodik el azoktól a helyektől, amelyek fedezéket és hőszabályozási lehetőséget kínálnak.
Főként nappali életmódú, a nyugati zöld gyík ügyességével és erejével tűnik ki.
Kitűnő mászó, futó, ugró, és szükség esetén úszni is képes.
Ha megfogják vagy megijesztik, habozás nélkül erőteljesen harap.
Tevékenységét március közepétől, az első enyhe napok beköszöntével kezdi újra, és megszakítás nélkül folytatja november végéig.
A párzási időszakban, áprilistól júniusig, a hímek kifejezett territoriális viselkedést mutatnak: üldözések és olykor heves harcok is előfordulnak a párosodási jogokért.
A párzást követően mintegy 4 héttel a nőstények 4–15 tojást raknak védett, jól vízelvezető helyekre.
A kikelés a nyár végén, augusztus végétől szeptemberig történik, és a fiatalok azonnal önállóak.
A nyugati zöld gyík étrendje főként rovarevő, de opportunista faj: a számos rovar és más szárazföldi gerinctelen mellett érett gyümölcsöt is fogyaszt, sőt, ha alkalma adódik, kis madarak tojásait vagy fiókáit sem veti meg.
A kifejlett egyedekre nagy ragadozó madarak, például a kígyászölyv (Circaetus gallicus), a szirti sas (Aquila chrysaetos) és az uhu (Bubo bubo), továbbá kígyók, mint a montpellier-i kígyó ( Malpolon monspessulanus ) és a zöld levelibéka ( Hierophis viridiflavus ), valamint kis ragadozó emlősök, például menyétek vadásznak.
A fiatal egyedeket kis méretük és a széles körű ragadozás miatt még nagyobb veszélyek fenyegetik.
A mezőgazdasági növényvédő szerek intenzív használata újabb fenyegetést jelent, hozzájárulva a helyi állományok csökkenéséhez.
A vidéki környezetben széles körben elterjedt és jól ismert nyugati zöld gyík számos legendát és népi hiedelmet ihletett az idők során, gyakran tudományos alap nélkül.
A helyi fauna egyik szimbóluma, és feltűnő jelenlétének köszönhetően ma is főszereplője a ligur vidéken élő történeteknek és hagyományoknak.
