Vipera aspis
Reptilia → Squamata → Viperidae → Vipera → Vipera aspis
Vipera, Lipra, Üpega
A közönséges vipera ( Vipera aspis ), amelyet gyakran félelem és kevés ismeret övez, a Liguria dombvidéki és hegyvidéki tájainak legjellemzőbb mérgeskígyója.
Robusztus, zömök testfelépítésű hüllő, vaskos testtel, rövid és feltűnő farokkal, határozottan háromszög alakú, a nyaktól jól elkülönülő fejjel, valamint enyhén felfelé hajló orral – ezek a jegyek különböztetik meg a hasonló fajoktól.
A nemek közötti különbség főként a méretben mutatkozik meg: a kifejlett nőstények 65–75 cm-t érnek el, míg a hímek ritkán haladják meg a 65 cm-t.
A hátpikkelyek erősen bordázottak; a szemek függőleges pupillájúak, ami tipikus viperajegyekre utal.
A színezeti mintázat rendkívül változatos: az alapszín a szürkétől a barnán át a vörösesig terjedhet, amelyet cikcakkos háti sáv vagy keresztirányú sávok szelnek át; előfordulnak teljesen fekete (melanisztikus) egyedek is. A hasoldal többnyire sötétszürke vagy feketés, a fiatal példányok farokvége gyakran sárgás vagy narancsszínű.
Nyugat-Liguriában a közönséges viperát a Vipera aspis aspis alfaj képviseli, amely az alpesi és előalpesi környezetekre jellemző, és főként domb- és hegyvidéki területeken fordul elő, 300 m-től mintegy 2 000 m-ig terjedő magasságban.
A partvidéken és az erősen urbanizált térségekben ritka, foltszerű elterjedést mutat, gyakran elszigetelt populációkkal.
A síkvidéken jelenléte szórványos, amit csak megmaradt élőhelyek, romok és ritkán lakott zónák tesznek lehetővé.
Előnyben részesíti a sziklás területeket, száraz gyepeket, vegyes erdők szegélyeit és tisztásait, régi kőfalakat, cserjés zónákat, valamint az ökológiai átmeneti sávokat, ahol a különböző növényzeti típusok találkozása menedéket és bőséges zsákmányt kínál.
Jól tűri a jelentős hőmérsékletingadozásokat, és gyakran használja a déli fekvésű mikroélőhelyeket, különösen a reggeli és esti napos órákban.
A közönséges vipera elsősorban nappali életmódot folytat, de a nyári hőhullámok idején alkonyati vagy éjszakai aktivitásra is áttérhet.
Területvédő viselkedést mutat, és tökéletesen beleolvad környezetébe, így nehéz észrevenni.
Félénk, igyekszik elkerülni az emberrel való találkozást, csak fenyegetés vagy rálépés esetén harap.
Aktivitása márciustól októberig tart, a téli időszakot föld alatti menedékhelyeken hibernációban tölti.
A szaporodás tavasszal zajlik, a faj elevenszülő: a nőstények augusztus és szeptember között 4–8 teljesen fejlett utódot hoznak világra, amelyek azonnal önállóak és már működőképes méreggel rendelkeznek.
A közönséges vipera táplálkozása élete során változik: a fiatalok főként gyíkokat, kisrágcsálókat és nagyobb gerincteleneket, például egyenesszárnyúakat vagy földigilisztákat fogyasztanak, míg a felnőttek főként kisemlősökre, gyíkokra, csak ritkán kisebb madarakra vadásznak.
A vipera szabályozza a rágcsáló-populációkat, hozzájárulva a mezőgazdasági és természetes ökoszisztémák egyensúlyához.
A faj főbb veszélyeztető tényezői Nyugat-Liguriában az élőhelyek pusztulása (terjeszkedést akadályozó gátak, városiasodás, intenzív mezőgazdaság), tüzek, az emberek általi szisztematikus irtás, közúti gázolások, valamint a populációk elszigetelődése az élőhelyek feldarabolódása miatt.
Annak ellenére, hogy országos jogszabályok védik, a társadalmi nyomás továbbra is fennáll a széles körű félelem és tévinformációk miatt.
A közönséges vipera mérge enzimek, fehérjék és toxinok összetett keveréke, amely elsősorban vérzéses és szövetelhalást okozó hatású; veszélyességét azonban gyakran túlbecsülik: egy egészséges felnőtt számára a közepes halálos dózis meghaladja az 50 mg-ot, míg egy harapás átlagosan 10–20 mg-ot juttat be.
Liguriában a halálos kimenetel rendkívül ritka (<0,1%), és főként veszélyeztetett személyeket érint (gyermekek, idősek, allergiások vagy többszöri harapás esetén).
A leggyakoribb tünetek az erős fájdalom, duzzanat, helyi elváltozások, ritkán súlyos általános tünetek.
A kezelés a sérült végtag rögzítéséből, klinikai megfigyelésből és szükség esetén kórházi ellenméreg beadásából áll.
A leszorítás és a méreg kiszívásának kísérlete nem ajánlott.
Kiemelendő a faj ökológiai szerepe: a rágcsáló-populációk szabályozásával a közönséges vipera fontos biodiverzitás-indikátor és alapvető szereplője az ökoszisztéma egyensúlyának.
A faj ismerete és tisztelete elengedhetetlen az együttéléshez és természeti környezetünk védelméhez; jelenlegi jogszabályok tiltják a faj elpusztítását és befogását.
