Vörösfülű ékszerteknős

Reptilia → Testudines → Cryptodira → Testudinoidea → Emydidae → Trachemys → Trachemys scripta → Trachemys scripta elegans

Testügin russa

A vörösfülű ékszerteknős ( Trachemys scripta elegans ) közepes méretű édesvízi teknős, amelyet könnyen fel lehet ismerni a szemek mögött elhelyezkedő élénkvörös foltról, amely a faj egyik legjellegzetesebb ismertetőjegye. A teknője ovális alakú, fiatal korban olajzöld színű, vékony sárga csíkokkal, amelyek az életkor előrehaladtával sötétebb árnyalatokat öltenek, és a mintázat részben elhalványul. A hasi páncél (plasztron) sárga, rajta változó elrendezésű, jól látható sötét foltokkal. A faj kifejezett ivari kétalakúságot mutat: a nőstények nagyobbak, páncélhosszuk elérheti a 30 cm-t, míg a hímek ritkán haladják meg a 25 cm-t. A nőstények tömege akár 1 500–2 000 g is lehet, míg a hímeké 1 000–1 200 g között mozog. Az ivarérett hímek hosszú és vastag farokkal, erősen fejlett mellső karmokkal és enyhén homorú plasztronnal különböztethetők meg; a nőstények viszont magasabb páncéllal, lapos plasztronnal és általában nagyobb testmérettel rendelkeznek.

A Trachemys scripta elegans eredetileg az Egyesült Államok dél-középső részén őshonos, de ma már Európában, így Nyugat-Liguriában is széles körben elterjedt idegenhonos fajként. A Savona tartományban való előfordulása kizárólag magánszemélyek által szándékosan vagy véletlenül szabadon engedett példányokhoz köthető, amelyek városi tavakban, mesterséges medencékben és lassú folyású folyószakaszokon élnek. A faj rendkívüli alkalmazkodóképességet mutat, és különféle part menti és belvízi élőhelyeket is képes meghódítani, ahol gyakran verseng az őshonos fajokkal, például az európai mocsári teknőssel ( Emys orbicularis ).

Ez a teknős a nyugodt, jól megvilágított vizeket kedveli, például tavakat, csatornákat, kisebb állóvizeket, lassú folyású patakokat és mesterséges vizes élőhelyeket. Az ideális élőhelyet bőséges vízi és parti növényzet, iszapos aljzat, valamint kidőlt fatörzsek vagy kiemelkedő kövek jellemzik, amelyeket napozóhelyként használ, ami elengedhetetlen a hőszabályozáshoz. Gyakran meghódít városi tavakat és parkokban található mesterséges medencéket is. A faj stabil jelenlétét a megfelelő fészkelőhelyek és napos napozóhelyek elérhetősége határozza meg.

Nappali életmódú, túlnyomórészt vízi faj. Nyugat-Liguriában gyakran figyelhető meg, amint hosszú ideig napozik fatörzseken vagy a parton, miközben a pihenőidőszakokat hirtelen, védelmet kereső alámerülések szakítják meg. Kiváló úszó, a hideg évszakot a víztestek alján, nyugalmi állapotban tölti. Szaporodása tavasszal történik, a párzás megelőzi a tojásrakást (május és július között): fészkenként 5–20 tojást raknak le, 10–15 cm mélyre. A lárvák kikelése általában 60–80 napot vesz igénybe, és 25 °C feletti hőmérsékleten szinkronizáltan történik. A frissen kikelt teknősök 2,5–3,5 cm hosszúak és körülbelül 7–10 g súlyúak. Ez a faj hosszú életű (fogságban akár 40 évig vagy még tovább is élhet).

A Trachemys scripta elegans rendkívül rugalmas és opportunista táplálkozású, amely az életkorral változik. A fiatal példányok kifejezetten ragadozók, vízi rovarokat, lárvákat, kis halakat, rákféléket és puhatestűeket fogyasztanak. Felnőtt korban étrendjük jelentős részét növényi eredetű táplálék, például vízinövények, algák és növényi maradványok teszik ki, miközben továbbra is fogyasztanak élő zsákmányt, például halakat, vízi gerincteleneket és alkalmanként kisebb kétéltűeket. Ez a táplálkozási alkalmazkodás hozzájárul a helyi ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásához.

A vörösfülű ékszerteknős terjedése komoly veszélyt jelent az őshonos vízi biodiverzitásra, főként az alábbi okok miatt:

• Közvetlen versengés az őshonos fajokkal (pl. Emys orbicularis ) a táplálékért és a napozóhelyekért
• Kétéltűek vagy kis halak tojásainak és fiatal egyedeinek zsákmányolása
• A helyi fajokra veszélyes kórokozók és paraziták lehetséges terjesztése
• A vízi élőhelyek átalakítása és az ökológiai egyensúlyok felborítása

Ezeket a hatásokat tovább súlyosbítja az újabb példányok elhagyásának folyamatos veszélye, ami rendkívül megnehezíti a visszaszorítási kísérleteket.

A Trachemys scripta elegans az egyik leghosszabb életű és legalkalmazkodóbb teknősfaj, amelyet véletlenül vagy szándékosan vezettek be az olaszországi vizes élőhelyekre. A világ 100 legveszélyesebb inváziós faja közé tartozik, és az alábbi tulajdonságai miatt emelkedik ki:

• Magas környezeti alkalmazkodóképesség és kolonizációs potenciál
• Kiemelkedő szaporaság és szaporodási siker még magasabb földrajzi szélességeken is
• Hosszú élettartam (gyakran több mint 30–40 év)

Nyugat-Liguriában aktív megfigyelési és visszaszorítási programok működnek, beleértve az egyedek eltávolítását és a kereskedelmi tilalmat. 1997 óta az Európai Unióban tilos e faj behozatala, és a vadon talált példányokat el kell távolítani a további terjedés megakadályozása érdekében. Nagyon fontos a lakosság tájékoztatása arról, hogy ne engedjék szabadon a teknősöket a természetbe, és minden észlelést haladéktalanul jelentsenek az illetékes hatóságoknak.