Víperás vízisisikló

Reptilia → Squamata → Colubridae → Natrix → Natrix maura

Aspisurdu, Biscia d'aegua, Biscia, Bissa, Vespusùrdu, Vipera, Zerpia.

A víperás vízisisikló ( Natrix maura ) közepes termetű kígyó, viszonylag zömök testtel, és jelentős ivari méretkülönbséggel: a nőstények meghaladhatják a 100 cm-t, míg a hímek ritkán nőnek 85 cm-nél hosszabbra. Feje széles és lapos, háromszögletű profilú, jól elkülönül a nyaktól. Szemei nagyok, narancssárga íriszűek és kerek pupillájúak, élénk, kissé felfelé irányuló tekintetet kölcsönözve az állatnak. Hátán erősen bordázott pikkelyek sorakoznak szabályos sorokban, ami durva megjelenést ad a kígyónak.

Alapszíne a barnától a zöldesig terjed, sötétebb foltokkal vagy hátoldali sávokkal, amelyek gyakran cikkcakk vonallá olvadnak össze, míg az oldalakon gyakran világos közepű sötét szemfoltok láthatók. Farka jól elkülönül, a hímeknél hosszabb. Szájában aglif fogak találhatók (méregmirigy nélkül). Bár nem rendelkezik speciális hangképző szervekkel, veszély esetén hangos sziszegést hallat, és a valódi viperákra ( Vipera aspis ) jellemző védekező testtartást vesz fel.

Elsősorban Délnyugat-Európában elterjedt, az Ibériai-félszigettől Dél-Franciaországon és Svájcon át. Olaszországban főként az északnyugati régiókban található meg, beleértve Lombardiát, Piemontot, Liguriát és Szardínia egyes részeit.

Savona megyében és Nyugat-Liguriában a víperás vízisisikló rendszeresen előfordul nedves élőhelyeken, tengerszinttől egészen mintegy 800 m-es magasságig.

A víperás vízisisikló szorosan kötődik a vizes élőhelyekhez, elsősorban álló vagy lassan áramló vizeket kedvel, mint patakok, tavak, mocsarak, források, ciszternák és mesterséges medencék. Gyakran látható a partokon, víz alatt vagy napmelegítette köveken, de a kifejlett nőstények bizonyos életszakaszokban távolabb is elmozdulhatnak a víztől. A helyi elterjedést a hőszabályozásra és tojásrakásra alkalmas helyek szükségessége határozza meg.

A víperás vízisisikló főként nappali életmódú, és kiváló úszóképességgel rendelkezik: Liguriában ez a legvízibb életmódú kígyó. A vízben fürgén mozog, míg a szárazföldön ügyetlenebbnek, lassabbnak tűnik. Olyan élőhelyeket keres, ahol hosszabb fürdőzéseket váltogathat napozással a parton, gyakran kisebb csoportokban.

Az éves aktivitási ciklus szerint a kifejlett egyedek márciustól októberig aktívak. A téli nyugalomból való előbújást követően kezdődik az első szaporodási időszak, amely akár két hónapig is eltarthat; kedvező időjárás esetén ősszel második ciklus is előfordulhat. A tojásrakás június végén történik, a fészekaljak 4-től több mint 30 tojásig terjedhetnek, amelyek augusztus végétől szeptemberig kelnek ki. Az újszülött kígyók 12–20 cm hosszúak.

Tápláléka főként vízi állatokból áll, például halakból, kétéltűekből (kifejlett egyedek, lárvák és peték) és különféle vízi gerinctelenekből (pl. rovarok, rákfélék). Ritkán fogyaszt véletlenül víz közelében talált kisemlősöket. Zsákmányát látás és szaglás útján észleli, és élve nyeli le, emberre vagy háziállatokra nem jelent veszélyt.

A víperás vízisisiklónak számos természetes ellensége van: ragadozó madarak, húsevő emlősök, más kígyók és nagyobb halak, mint például a csuka (Esox lucius) állandó veszélyt jelentenek. Az emberi tevékenység azonban a legnagyobb fenyegetés: a kígyót gyakran tévedésből ölik meg, összetévesztve a közönséges viperával ( Vipera aspis ), vagy élőhelyei elvesztése, illetve a vizes területek szennyezése miatt pusztul el, amelyet a túlzott gyomirtó, rovarirtó és más mezőgazdasági vegyszerek használata okoz, veszélyeztetve mind a faj fennmaradását, mind zsákmányállatainak bőségét.

Hőszabályozás közben a víperás vízisisikló a bordák kitárásával ellapítja testét, így növeli a napfénynek kitett felületet, elősegítve a hőfelvételt. Megzavarás esetén a közönséges viperát ( Vipera aspis ) utánzó védekező stratégiákat alkalmaz: ellapítja fejét, megemeli orrát, hangosan sziszeg, és gyors testmozdulatokkal támadást szimulálhat. Emellett, ha elfogják vagy veszélyeztetik, bűzös folyadékot bocsát ki kloákamirigyéből, hogy elriassza a ragadozókat.

Nem rendelkezik méregmiriggyel vagy méregbejuttató rendszerrel: harapása az emberre nézve ártalmatlan.