Mauremys leprosa
Reptilia → Testudines → Cryptodira → Testudinoidea → Geoemydidae → Mauremys → Mauremys leprosa
Testügin spagnöra
A spanyol mocsári teknős ( Mauremys leprosa ) közepes méretű vízi hüllő, általában ovális és lapos páncéllal, amely olívabarna színű, világosabb csíkokkal és pettyezéssel, néha enyhén márványozott mintázattal.
A nemek közötti különbségek már a fiatal felnőtt kortól megfigyelhetők: a nőstények akár 25 cm hosszúságot is elérhetnek, míg a kisebb hímek 15–20 cm közöttiek.
A testtömeg jelentősen változhat, de a legnagyobb nőstényeknél is ritkán haladja meg az 1000 grammot.
A nőstényekre jellemző a domborúbb páncél és a lapos hasi pajzs, míg a hímeknek lényegesen hosszabb és erősebb farkuk, valamint enyhén homorú hasi pajzsuk van.
A fiatal egyedek színezete sokkal élénkebb, a páncélon és a nyakon is jól látható sárgászöld csíkokkal.
Az életkor előrehaladtával a színek sötétednek és veszítenek élénkségükből.
A kopás, horzsolás vagy szabálytalan növekedés jelei nem ritkák azoknál az egyedeknél, amelyek erősen terhelt környezetből származnak.
A Mauremys leprosa főként az Ibériai-félszigeten és a Maghreb térségben őshonos, de több olaszországi régióba is betelepítették, köztük Liguria nyugati részébe, ahol idegenhonos fajnak számít.
Ezen a területen jelenlétét főként a tengerparti vizes élőhelyeken, mesterséges tavakban és lassú folyású vízfolyásokban észlelték.
A helyi elterjedés rendkívül széttagolt, és szorosan kapcsolódik a véletlenszerű vagy szándékos egyedkibocsátásokhoz, amelyek gyakran a hobbiállat-kereskedelemből származnak.
Szaporodó állományokat főként a városkörnyéki és mezőgazdasági területek közelében figyeltek meg, ahol a vizes élőhelyekkel bizonyos környezeti folytonosság biztosított.
A Mauremys leprosa az édesvízi élőhelyeket kedveli, például tavakat, állandó kis tavakat, széles csatornákat gazdag vízinövényzettel, lassú folyású vízfolyásokat, dűnék mögötti vizes élőhelyeket, nádas mocsarakat és természetes parttal rendelkező mesterséges medencéket.
Jól alkalmazkodik másodlagos ökoszisztémákhoz is, mint például mesterséges tározókhoz és öntöző tavakhoz, és jelentős toleranciát mutat a különféle környezeti feltételekkel szemben, beleértve a vízszennyezéssel szembeni bizonyos fokú ellenállást is.
A faj főként nappali életmódot folytat, sok órát tölt napozással fatörzseken, köveken vagy a parton, gyakran csoportosan.
Az éves aktivitás a hőmérséklettől függ: Liguria nyugati, enyhébb éghajlatú területein az aktivitás sok hónapon át tart, csak a leghidegebb időszakban lassul le rövid időre.
A szaporodás késő tavasszal és kora nyáron zajlik; a nőstények 4–13 tojást raknak, amelyeket homokos vagy földes talajba ásott gödrökbe helyeznek a víz közelében.
A lárvák kikelési ideje átlagosan 60–75 nap, de ez az adott év éghajlati viszonyaitól függően változhat.
A frissen kikelt teknősök félénkek, és a legkisebb zavarásra gyorsan a vízbe menekülnek.
A Mauremys leprosa tápláléka főként állati eredetű: a fiatal egyedeknél a vízi rovarok, kis rákfélék, lárvák, ebihalak, és alkalmanként kevés növényi anyag dominál.
A felnőttek étrendje kibővül, tartalmaz kis halakat, kétéltűeket, puhatestűeket, gyűrűsférgeket és különféle vízi gerincteleneket; nem ritka, hogy szerves maradványokat és vízinövényeket is fogyaszt, így ökológiai szerepe „opportunista”.
A táplálkozási lehetőségek a rendelkezésre álló erőforrásoktól és a többi fajjal való versengés mértékétől is függenek.
Liguriában a spanyol mocsári teknőst ( Mauremys leprosa ) több veszély is fenyegeti:
A Mauremys leprosa jelenléte Liguria nyugati részén kezelési és természetvédelmi kihívást jelent: bár a faj kevésbé invazívnak és károsnak tűnik, mint más egzotikus teknősök, mégis veszélyezteti az őshonos közösségek integritását.
Kiemelkedő a szennyezéssel szembeni ellenálló képessége és figyelemre méltó ökológiai alkalmazkodóképessége, így képes benépesíteni peremterületeket és erősen ember által átalakított élőhelyeket is.
A helyi populációkat folyamatosan figyelik az ökoszisztémákra gyakorolt hatás felmérése, a további terjedés megelőzése és célzott kontrollintézkedések tervezése érdekében.
A lakosság tájékoztatása és a monitoring alapvető fontosságú az újabb kibocsátások korlátozása és az őshonos fajok élőhelyeinek megóvása érdekében.
Más idegenhonos fajokhoz, például a vörösfülű ékszerteknőshöz ( Trachemys scripta elegans ) képest a Mauremys leprosa versenyképessége alacsonyabb, de jelenlétét így is korlátozni és gondosan kezelni szükséges.
