Graptemys pseudogeographica
Reptilia → Testudines → Emydidae → Graptemys → Graptemys pseudogeographica
Testügin da carta
Az Áltérképes teknős ( Graptemys pseudogeographica ) egy Észak-Amerikából származó édesvízi teknősfaj, amelyet Olaszországba vezettek be. Könnyen felismerhető a páncélján látható, térképszerű, hangsúlyos hálózatos mintázatról, amely a faj köznévének eredetét is adja.
Kifejezett ivari kétalakúságot mutat: a nőstények páncélhossza eléri a 15–25 cm-t, míg a hímek kisebbek maradnak, 9–14 cm között. A nőstények feje nagyobb, páncéljuk magasabb, testfelépítésük robusztusabb; a hímek hosszú, vastag farokkal és megnyúlt elülső karmokkal különböztethetők meg.
Az egyedek olívazöld páncélján sűrű, világos vonalhálózat látható, és különösen kifejezett a hátpáncél középső taraja, amely a fiatal példányoknál a legfeltűnőbb. Jellegzetes sárga, „L” alakú folt található mindkét szem mögött, amelyet számos sárga csík egészít ki, ezek sugárirányban futnak a fejen és a végtagokon, így a faj megjelenése rendkívül feltűnő.
Nyugat-Liguriában az Áltérképes teknős ( Graptemys pseudogeographica ) kizárólag idegenhonos fajként fordul elő, amelyet véletlenül vagy nem kívánt hobbiállatok szándékos szabadon engedése révén vezettek be.
Az előfordulások főként a part menti vizes élőhelyekre, nagyobb vízfolyásokra és mesterséges tavakra koncentrálódnak, ahol a faj szigetszerűen, helyileg telepszik meg. Jelenléte közvetlenül összefügg az egzotikus állatok szabadon engedésének jelenségével, amely gyakran a szabályozási korlátozások vagy az állatok növekedése miatti elhagyás következménye.
Elsősorban nagyobb vízfelületeket kedvel, mint a lassú folyású folyók, tavak, mélyebb tavacskák és csatornák, ahol bőséges a vízinövényzet.
A napos, kiemelkedő helyek – például fatörzsek, kitett kövek vagy homokos partok – elengedhetetlenek a faj számára, mivel ezek biztosítják a hőszabályozás és a környezet megfigyelésének lehetőségét. A partokat időszakosan tojásrakásra használja, de élete nagy részét a vízben tölti.
Az Áltérképes teknős ( Graptemys pseudogeographica ) túlnyomórészt nappali életmódot folytat, szigorúan vízi faj, a vizet csak napozás és fészkelés céljából hagyja el.
A legmelegebb órákban akár nagyobb csoportokban is összegyűlhetnek a napsütötte helyeken. Szaporodása tavasszal és nyáron zajlik; a nőstények fészkenként akár 6–13 tojást is rakhatnak, évente több fészekalj is lehetséges. A tojások kikelése 60–75 nap alatt megy végbe, a környezeti hőmérséklettől függően.
Táplálkozása az életkorral jelentősen változik:
A fiatal Áltérképes teknősök ( Graptemys pseudogeographica ) főként ragadozók, elsősorban vízi rovarokra, apró puhatestűekre és más gerinctelenekre vadásznak.
A kifejlett egyedek mindenevők, táplálékukban szerepelnek puhatestűek, rákfélék, halak, növényi részek, gyümölcsök és szerves törmelék. Ez a táplálkozási rugalmasság elősegíti a faj sikeres megtelepedését az új élőhelyeken.
Az Áltérképes teknős ( Graptemys pseudogeographica ) idegen élőhelyekre történő bevezetése jelentős veszélyt jelent az őshonos faunára:
Az invazív fajok európai uniós jegyzékén szerepel: behozatala, forgalmazása és tartása az Európai Unióban 2012 óta tilos.
Az Áltérképes teknős ( Graptemys pseudogeographica ) kiválóan alkalmazkodik mind a hőmérsékleti ingadozásokhoz, mind a különböző vízjárásokhoz és az élőhelyek emberi átalakításához.
Az elhagyott egyedek hozzájárulnak potenciálisan terjedő szaporodó csoportok kialakulásához: ezért különös odafigyelés szükséges a szabadon engedések vagy áthelyezések elkerülése érdekében.
Nyugat-Liguriában a faj kezelése célzott monitorozást, egyedek eltávolítását, terjedés-megelőzést, szemléletformáló kampányokat és a lakosság bevonását foglalja magában, hogy a példányok és új megtelepedések gyorsan bejelenthetők legyenek.
A helyi közösségekre gyakorolt hatások közé tartozhat a helyi fajok számának csökkenése, az ökoszisztéma működésének megváltozása és a biológiai sokféleség elvesztése, különösen az ökológiailag már amúgy is sérülékeny területeken.
