Állcsontú tengeri teknős

Caretta caretta (Linnaeus, 1758)

Rendszertani besorolás

Reptilia → Testudines → Cryptodira → Chelonioidea → Cheloniidae → Caretta → Caretta caretta

Helyi elnevezések

Testüggine de mâ

Leírás

Az állcsontú tengeri teknős páncélja ovális alakú, színe a vörösesbarnától a világosbarnáig terjed, gyakran sötétebb, szabálytalan foltokkal. A kifejlett példányok mérete jelentős lehet: a felnőttek páncélhossza általában 110–130 cm, testtömegük 100–160 kg között mozog. Feje nagyon nagy és robusztus, ami jól megkülönbözteti a fajt, különösen a felnőtteknél, ahol az erős, lapított állkapcsok kemény zsákmány feldarabolására alkalmazkodtak. Az ivari kétalakúság nem túl kifejezett, de a hímek hosszabb és vastagabb farokkal, valamint íveltebb és fejlettebb mellső karmokkal ismerhetők fel; a hímek általában kissé kisebbek, mint a nőstények. Az újszülött teknősök hossza 4–5 cm, tömegük körülbelül 20 g, színük egységesebb és lényegesen sötétebb, mint a felnőtteké.

Elterjedés

Az állcsontú tengeri teknős a leggyakoribb tengeri teknősfaj a Ligur-tenger partvidékén, és a Ligur-tengerben is ez a leggyakrabban megfigyelt faj. Különösen Nyugat-Liguria jelentős táplálkozó- és áthaladási terület, főként a nyári hónapokban, amikor a felszíni vizek felmelegszenek. Bár a szaporodási viselkedés inkább a Földközi-tenger déli régióira jellemző, az utóbbi években már a mi partjainkon is észleltek fészkelési próbálkozásokat, amelyeket valószínűleg a tengervíz hőmérsékletének emelkedése segített elő. Ezek az események jól mutatják a faj dinamikus elterjedését a Földközi-tenger térségében az éghajlatváltozás hatására.

Élőhely

Nyugat-Liguriában a faj főként a part menti vizekben és a nyílt tengeri zónákban fordul elő, az alábbi területeket részesítve előnyben:

A part közelségét tovább növeli a bőségesebb táplálékforrás és a természetes búvóhelyek jelenléte.

Viselkedés

Az állcsontú tengeri teknősök legnagyobb számban május és október között fordulnak elő a Ligur-tengerben, ekkor koncentrálódnak a part menti táplálkozási tevékenységek. A nőstények a szaporodási időszakban (amely általában délebbre zajlik) átlagosan 100–120 tojást raknak éjszaka, mély gödrökbe a homokos partokon. A keltetési idő körülbelül 60 nap, az embriók fejlődéséhez ideális hőmérséklet 24–29 °C. Az utóbbi években dokumentált fészkelési próbálkozások a liguriai partokon fontos jelei a faj környezeti változásokhoz való alkalmazkodóképességének.

Táplálkozás

A Caretta caretta túlnyomórészt ragadozó faj, táplálékát főként az alábbiak alkotják:

Időnként algákkal és más tengeri növényekkel is kiegészítheti étrendjét. Nyugat-Liguriában gyakran figyelnek meg medúzákkal táplálkozó teknősöket, amelyek természetes módon járulnak hozzá a medúzák állományának szabályozásához.

Veszélyek

Az állcsontú tengeri teknőst a Ligur-tengerben elsősorban az alábbi veszélyek fenyegetik:

A faj sérülékenységét tovább növeli lassú növekedése és az, hogy az ivarérettséget csak sok év után éri el.

Érdekességek

Mint minden tengeri teknősnél, a keltetési hőmérséklet határozza meg a kikelő utódok nemét:

Nyugat-Liguriában egy összehangolt mentő- és megfigyelő hálózat működik a Genovai Akvárium irányításával, amely gyorsan beavatkozik, ha partra sodródott vagy bajba jutott példányokat találnak, ezzel is hozzájárulva a Földközi-tenger egyik legjellegzetesebb fajának védelméhez.

Források

📝 Fabio Rambaudi, Matteo Graglia, Luca Lamagni
📷Fabio Rambaudi, Matteo Di Nicola
🙏 Acknowledgements