Anguis veronensis
Reptilia → Squamata → Anguidae → Anguis → Anguis veronensis
A lábatlan gyík ( Anguis veronensis ) az egyik legjellegzetesebb hüllő a hazai faunában, az Anguidae család tagja. Megnyúlt, végtag nélküli testformája azonnal a kígyókra emlékeztet, de valójában ez a faj közelebbi rokonságban áll a gyíkokkal. A kifejlett egyedek általában 30–40 cm hosszúságot érnek el, ritkán akár 50 cm-t is. Hengeres, robusztus testét sima, fényes pikkelyek borítják, amelyek visszaverik a fényt, csillogó megjelenést kölcsönözve neki. A kígyóktól eltérően mozgatható szemhéja van – ez fontos terepi határozóbélyeg. A farka, amely rendszerint olyan hosszú, mint a teste, autotómia révén leválhat, és csak részlegesen regenerálódik.
A nemek közötti különbség mind színben, mind arányokban jól látható: a hímek egységes barnásszürke színezetűek és karcsúbbak, míg a nőstények oldalán sötétebb csíkok, gyakran erőteljesebb hátvonal és erősebb testalkat figyelhető meg. A fiatalok feltűnő színezetükről ismerhetők fel: ezüstös-arany hát, nagyon sötét oldalak és has, valamint erőteljes fekete hátvonal. Ez a színmintázat segíti a rejtőzködést és a ragadozók elriasztását is.
Savona tartományban és Nyugat-Liguriában a lábatlan gyík ( Anguis veronensis ) meglehetősen elterjedt, a tengerszinttől egészen 1 500 m magasságig. A faj különösen gyakori és jól képviselt a belsőbb, domb- és hegyvidéki, növényzettel borított területeken, míg a tengerparti és erősen urbanizált régiókban populációi inkább kis, elszigetelt csoportokra tagolódnak. Elterjedése szorosan összefügg a megfelelő, búvóhelyekben és kedvező mikroklímában gazdag élőhelyek jelenlétével.
A lábatlan gyík ( Anguis veronensis ) a hűvös, párás környezetet kedveli, például a dús növényzetű réteket, vegyes és lombhullató erdők szegélyeit, illetve a nyílt és erdős területek közötti átmeneti zónákat. Használja a kerteket, gyümölcsösöket és kisebb művelt parcellákat is, különösen ott, ahol száraz kőfalak, kőrakások vagy más mikrostruktúrák biztosítanak menedéket és kedvező mikroklímát. A faj mindenféle természetes búvóhelyet kihasznál, amennyiben elegendő növényi vagy szerves takarás áll rendelkezésre.
A lábatlan gyík ( Anguis veronensis ) rejtőzködő, visszahúzódó életmódot folytat, főként a talajban él, kövek, farönkök vagy növényi törmelék alatt húzódik meg. Fő aktivitása alkonyatkor és éjszaka zajlik, különösen esőzések után, amikor elsődleges zsákmányállatai is mozognak. Aktív időszaka általában márciustól októberig tart, a hidegebb hónapokban mélyre ásva telel. Hőszabályozását főként a mikroélőhelyeken belüli helyváltoztatással végzi, nem pedig hosszan tartó napozással.
Szaporodása ovovivipar: a párzás tavasszal történik, a vemhesség 3–4 hónapig tart, és augusztustól szeptemberig a nőstények 6–12 (ritkán akár 26) utódot hoznak világra, amelyek születéskor 7–9 cm hosszúak.
A lábatlan gyík ( Anguis veronensis ) specializált étrendje főként lágy testű gerinctelenekből áll, különösen csigákból és meztelencsigákból, így fontos szerepet tölt be a mezőgazdasági területek és kertek természetes szabályozásában. Fogyaszt még földigilisztákat, rovarlárvákat és más kisebb ízeltlábúakat is; kis gerinceseket csak ritkán eszik.
Az Anguis veronensis hosszú élettartamáról ismert, kedvező körülmények között több mint 50 évig is élhet. Hatékony védekezési stratégiákat fejlesztett ki, például a farokrészek autotómiáját (öncsonkítás), amely után az eredeti struktúra csak részben nő vissza. Mozgása jellegzetesen szaggatott, vedlése teljes és rendszeres.
Ökológiai szempontból kulcsszerepet játszik a csigapopulációk természetes szabályozásában, és kiváló indikátora a környezeti állapotnak. A faj országos és uniós szinten is védett, fennmaradása nagymértékben függ a sövények, száraz kőfalak és hagyományos mezőgazdasági területek fenntartható kezelésétől. Alapvető fontosságú a társadalmi tudatosság növelése a lábatlan gyík ( Anguis veronensis ) ártalmatlanságáról és élőhelyeinek megőrzésének jelentőségéről a helyi biodiverzitás védelme érdekében.
